TÖRVÉNY
A NEM IONIZÁLÓ SUGÁRZÁS ELLENI VÉDELEM
("Hivatalos Közlöny" RS No. 36/09)
I. ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK
1. cikk.
Ez a törvény szabályozza az emberi egészség védelmének, valamint a környezetnek a nem ionizáló sugárzás káros hatásaitól való védelmének feltételeit és intézkedéseit a nem ionizáló sugárforrások használata során.
A nem ionizáló sugárzás forrásainak való szakmai expozíció elleni védelem nem képezi ennek a törvénynek a tárgyát.
2. cikk
A jelen törvényben használt egyes kifejezések jelentése a következő:
1) A nem ionizáló sugárzás olyan elektromágneses sugárzás, amelynek fotonenergiája 12,4 eV-nál kisebb. Ide tartoznak: ultraibolya vagy ultraibolya sugárzás (hullámhossz 100-400 nm), látható sugárzás (hullámhossz 400-780 nm), infravörös sugárzás (hullámhossz 780 nm - 1 mm), rádiófrekvenciás sugárzás (10 kHz - 300 GHz frekvenciák), alacsony frekvenciájú elektromágneses tér 0-10 kHz) és lézersugárzás. A nem ionizáló sugárzás magában foglalja az ultrahangot vagy a 20 kHz-nél nagyobb frekvenciájú hangot;
2) a nem ionizáló sugárzás forrása olyan eszköz, berendezés vagy tárgy, amely nem ionizáló sugárzást bocsát ki vagy bocsáthat ki;
3) a nem ionizáló sugárzás különleges jelentőségű forrása olyan forrás, amely a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatok figyelembevételével veszélyes lehet az emberi egészségre;
4) a nem ionizáló sugárforrással rendelkező tárgy olyan tárgy, ahol nem ionizáló sugárzás forrásokat állítanak elő vagy használnak;
5) a nem ionizáló sugárzásnak való kitettség határa a térerősség megengedett legnagyobb értéke a környezetben, amelyet szabvány vagy más előírás határoz meg. Ez a korlátozás nem vonatkozik az olyan egészségügyi intézményekben lévő betegekre, ahol ellenőrzött orvosi terápiát vagy diagnosztikai eljárásokat alkalmaznak;
6) a veszélyes sugárzás zónája a nem ionizáló sugárzás forrása körüli tér, amelyben a nem ionizáló sugárzás intenzitása meghaladja az előírt határértéket;
7) a lakókörnyezet természeti és teremtett értékek összessége, amelyek komplex összefüggései alkotják a környezetet, vagyis az élet terét és feltételeit;
8.) a lakosság minden életkorú, nemű és egészségi állapotú emberből áll, akik minden élettevékenységet végeznek. Ezeknek a személyeknek nem kell tudniuk arról, hogy nem ionizáló sugárzásnak vannak kitéve, és nem kell ismerniük ennek a sugárzásnak a káros hatásait;
9) kezelő vagy kezelő olyan személy, aki nem ionizáló sugárzás forrásával dolgozik, vagy felügyeli azok működését;
10) a nem ionizáló sugárzás elleni védelem olyan intézkedések és eljárások összességét foglalja magában, amelyek megakadályozzák vagy csökkentik a nem ionizáló sugárzás káros hatásait a környezetben;
11) a nem ionizáló sugárzás forrásából származó sugárzás vizsgálata a mező paramétereinek és a környezetben való térbeli eloszlásának mérése, szükség esetén kiszámítása;
12) rendkívüli esemény olyan nem tervezett esemény, amelyben emberi mulasztás vagy berendezés meghibásodása következtében a nem ionizáló sugárzás emberi egészségre káros hatása következett be vagy következhet be.
II. ALAPELVEK
3. cikk
A nem ionizáló sugárzás elleni védelem szabályozása a következő elveken alapul:
1) a tilalom elve – az előírt határérték feletti nem ionizáló sugárzásnak való kitettség és a nem ionizáló sugárzásnak való bármilyen szükségtelen expozíció nem megengedett;
2) az arányosság elve - a különleges érdeklődésre számot tartó, nem ionizáló sugárforrások használatának feltételeit és megengedettségét annak megfelelően határozzák meg és árazzanak, hogy használatuk milyen előnyökkel jár a társadalom számára a használatukból eredő káros hatások lehetséges kockázataihoz képest, figyelembe véve a lakosság adott esetben kitettségi szintjét és időtartamát, a potenciálisan sugárterhelésnek kitett lakosság életkorát és egészségi összetételét, a más forrás felhasználásának módját, idejét és helyét, más forrás felhasználásának módját, idejét és helyét. mint az adott eset egyéb lényeges körülményei;
3) a nyilvánosság elve – a nem ionizáló sugárzásra vonatkozó adatok a nyilvánosság számára hozzáférhetők.
III. VÉDELMI INTÉZKEDÉSEK A NEM IONIZÁLÓ SUGÁRZÁS ELLEN
4. cikk
A nem ionizáló sugárzás elleni védelem megvalósítása során a következő intézkedéseket kell tenni:
1) a nem ionizáló sugárzásnak való kitettség határértékeinek előírása;
2) a nem ionizáló sugárzás jelenlétének kimutatása és a kitettség szintjének meghatározása;
3) a különleges érdeklődésre számot tartó, nem ionizáló sugárforrások használatának feltételeinek meghatározása;
4) a nem ionizáló sugárzás elleni védelem megvalósításának szervezeti, műszaki, pénzügyi és egyéb feltételeinek biztosítása;
5) nyilvántartás vezetése a különleges jelentőségű nem ionizáló sugárzás forrásairól;
6) a nem ionizáló sugárzás forrásának és a veszélyes sugárzási zónának az előírt módon történő megjelölése;
7) a különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrások ellenőrzése és minőségének biztosítása az előírt módon;
8.) a nem ionizáló sugárzás elleni védelemre szolgáló eszközök és berendezések alkalmazása;
9) a nem ionizáló sugárzásnak való kitettség szintjének ellenőrzése a környezetben és a nem ionizáló sugárzás elleni védekezés érdekében végrehajtott intézkedések ellenőrzése;
10) tárgyi, műszaki és egyéb feltételek biztosítása a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatához és ellenőrzéséhez;
11) a személyzet oktatása és szakmai továbbképzése a környezet nem ionizáló sugárzása elleni védelem területén;
12) a lakosság tájékoztatása a nem ionizáló sugárzásnak való kitettség egészségügyi hatásairól és a védőintézkedésekről, valamint tájékoztatás a nem ionizáló sugárzásnak való kitettség mértékéről a környezetben.
5. cikk
A jelenlét kimutatása, a veszély meghatározása, a bejelentés és a nem ionizáló sugárzás elleni védekezés érdekében a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálata történik.
A kormány elfogadja a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatának programját két évre.
A jelen cikk (2) bekezdésének programját a nem ionizáló sugárzás elleni védelemért felelős minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) az autonóm tartomány környezetvédelemért felelős hatóságával (a továbbiakban: az autonóm tartomány illetékes hatósága) együttműködve készíti el.
A köztársaság vagy autonóm tartomány pénzügyi forrásokat biztosít a program végrehajtásához e cikk (2) bekezdése alapján.
A környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatát cég, vállalkozás és más jogi személy is elvégezheti, ha az megfelel a személyi, berendezési és helyigényeknek.
A jelen cikk (5) bekezdésében foglalt feltételek teljesülését a nem ionizáló sugárzás elleni védelemért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) határozata határozza meg.
A jelen cikk (6) bekezdéséből származó döntés végleges.
A miniszter részletesebb feltételeket ír elő, amelyeknek a jelen cikk (5) bekezdésében említett, a nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatának feladatait ellátó személyeknek teljesíteniük kell, valamint a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatának módját és módszereit.
A jelen cikk (5) bekezdésében említett személyek, akik a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatát végzik, kötelesek a vizsgálati eredményekről éves jelentést benyújtani a minisztériumnak, az autonóm tartomány területére és az autonóm tartomány illetékes szervéhez, legkésőbb tárgyév március 31-ig az előző évre vonatkozóan, rendkívüli esemény esetén pedig azonnal.
A miniszter a jelen cikk (9) bekezdésében foglalt jelentési formanyomtatvány tartalmát és megjelenését írja elő.
6. cikk
Kereskedelmi társaság, vállalkozás, egyéb jogi személy és vállalkozó különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrást használhat, ha megfelel az alábbi feltételeknek:
1) környezeti hatásvizsgálatot kell készítenie azokra a nem ionizáló sugárforrásokra vonatkozóan, a jogszabályoknak megfelelően;
2) hogy a lakosság expozíciós szintje ne haladja meg az előírt határértékeket.
A jelen cikk (1) bekezdésében foglalt követelmények teljesítését a miniszter, az autonóm tartomány területére pedig az autonóm tartomány illetékes hatósága határozza meg.
A jelen cikk (2) bekezdéséből származó döntés végleges.
A jelen cikk (2) bekezdésében említett határozat kibocsátásáért az igazgatási illetéket szabályozó törvény szerint díjat kell fizetni.
A jelen cikk (1) bekezdésében említett személyek nem kezdhetik el a különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrások használatát addig, amíg nem kaptak igazolást a használat feltételeinek teljesítéséről.
A miniszter előírja:
1) a nem ionizáló sugárzásnak való kitettség határértékei;
2) a nem ionizáló sugárzás kiemelt jelentőségű forrásának minősülő források, valamint vizsgálatuk módja.
7. cikk
E törvény 6. cikkének rendelkezései nem vonatkoznak azokra a különleges érdeklődésre számot tartó, nem ionizáló sugárforrásokra, amelyeket a honvédelmi és a belügyekért felelős minisztérium nyilvántartásba vett.
E törvény 6. cikkének rendelkezései kivételesen nem vonatkoznak:
1) nem ionizáló sugárforrások, amelyeket vasúton, gépjárművön, repülőgépen vagy vízi járművön szállítanak, ha műszakilag biztosított, hogy a forrás nem használható, vagy nem ionizáló sugárzást generálhat;
2) nem ionizáló sugárforrások, amelyeket olyan állapotban tárolnak, vagy amelyeket értékesítésre vagy más célra használnak fel, hogy üzembe helyezni vagy olyan módon felhasználni, amely potenciális veszélyt jelentene, nem lehetséges.
8. cikk
A különös érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrást felhasználó gazdasági társaság, vállalkozás, egyéb jogi személy és vállalkozó köteles e forrásokról nyilvántartást vezetni, és a nem ionizáló sugárzás elleni védelem alkalmazásáért felelős személyt kijelölni.
A különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárzás forrásaira vonatkozó nyilvántartások különösen a következőkre vonatkozó adatokat tartalmazzák: név, eszköz és típus, frekvencia, teljesítmény és működési mód.
A feljegyzések részletes tartalmát a miniszter írja elő e cikk (2) bekezdéséből.
9. cikk
Az előírt nem ionizáló sugárforrást használó gazdasági társaság, társaság, egyéb jogi személy, vállalkozó köteles gondoskodni a környezet sugárzási szintjének vizsgálatáról.
A jelen cikk (1) bekezdése szerinti forrássugárzás első vizsgálatát gazdasági társaságnak, vállalkozásnak, egyéb jogi személynek és vállalkozónak kell elvégeznie a forrás használatba vétele előtt vagy a források számának növelésekor, azaz a forráshasználat feltételeinek megváltoztatásakor vagy a létesítmény nem ionizáló sugárforrással történő átépítésekor.
Az e cikk (1) bekezdésében szereplő források nem ionizáló sugárzás szintjének időszakos vizsgálatát az előírt időszakban kell elvégezni.
A jelen cikk (1) bekezdése szerinti források tesztelésének költségeit a források felhasználója viseli.
A miniszter előírja azokat a kiemelten fontos nem ionizáló sugárforrásokat, amelyeknél kötelező a nem ionizáló sugárzás mértékének vizsgálata, valamint ezek vizsgálatának időtartamát.
10. cikk
Gazdasági társaság, vállalkozás és egyéb jogi személy a környezet különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrásainak sugárzási szintjének vizsgálatát akkor végezheti el, ha a létszám, felszerelés és hely tekintetében megfelel a követelményeknek.
A jelen cikk (1) bekezdésében foglalt követelmények teljesítését a miniszter, az autonóm tartomány területére pedig az autonóm tartomány illetékes hatósága határozza meg.
A jelen cikk (2) bekezdésében említett határozat kibocsátásáért az igazgatási illetéket szabályozó törvény szerint díjat kell fizetni.
A miniszter részletesebb követelményeket ír elő, amelyeknek a jelen cikk (1) bekezdésében említett személyeknek meg kell felelniük.
A jelen cikk (2) bekezdéséből származó, nem ionizáló sugárforrások szintjének vizsgálatára vonatkozó engedélyt a miniszter, azaz az autonóm tartomány illetékes hatósága visszavonja, ha utólag megállapítást nyer, hogy egy cég, vállalkozás vagy más jogi személy nem felel meg az előírt feltételeknek, vagy megállapítást nyer, hogy a határozatot valótlan és pontatlan adatok alapján hozták.
A határozat A cikk 2. és 5. pontja végleges.
11. cikk
A különös érdeklődésre számot tartó, nem ionizáló sugárforrást felhasználó gazdasági társaság, társaság, egyéb jogi személy és vállalkozó köteles nyilvántartást vezetni és dokumentációt vezetni a nem ionizáló sugárforrások elvégzett vizsgálatairól a jelen törvény 9. §-a alapján.
A nyilvánosságnak joga van hozzáférni a jelen cikk (1) bekezdésében foglalt információkhoz, a törvénnyel összhangban.
12. cikk
A rendkívüli eseményről a gazdasági társaság, társaság, egyéb jogi személy és vállalkozó, azaz üzemeltető vagy üzemeltető köteles haladéktalanul, de legkésőbb 24 órán belül tájékoztatni a minisztériumot, az autonóm tartomány területére pedig az autonóm tartomány illetékes hatóságát, azaz a helyi önkormányzat környezetvédelemért felelős hatóságát.
A jelen cikk (1) bekezdésében említett közlemény különösen a rendkívüli esemény körülményeiről, helyéről, időpontjáról, az emberi egészség közvetlen veszélyéről, valamint a megtett intézkedések rövid ismertetését tartalmazza.
13. cikk
A környezet nem ionizáló sugárzásnak való kitettségének vizsgálata érdekében a minisztérium, azaz az autonóm tartomány illetékes szerve kérésére speciális méréseket végeznek.
A jelen cikk (1) bekezdésében említett mérések költségeit a minisztérium, azaz az autonóm tartomány illetékes szerve viseli, kivéve, ha a méréssel az üzemzavart vagy az előírt kibocsátási határértékek túllépését állapítják meg, amikor a költségeket a sugárzó tulajdonosa fizeti.
IV. FELÜGYELET
re14. cikk
E törvényben és az e törvény alapján elfogadott rendeletekben foglaltak végrehajtásának felügyeletét a minisztérium látja el.
Az ellenőrzési felügyeletet a minisztérium a jelen törvényben meghatározott körben környezetvédelmi felügyelőkön keresztül látja el.
Az autonóm tartomány feladata a nem ionizáló sugárforrások ellenőrzése az autonóm tartomány területén, a jelen törvénnyel összhangban.
A helyi önkormányzati egység feladata azoknak a nem ionizáló sugárforrásoknak az ellenőrzése, amelyekre az építési és a munkálatok megkezdésére a helyi önkormányzat illetékes hatósága engedélyt ad.
A környezetvédelmi felügyelőnek az ellenőrzési felügyelet végrehajtása során joga és kötelessége:
1) ellenőrzi, hogy egy társaság, vállalkozás, egyéb jogi személy és vállalkozó megfelel-e a különleges érdeklődésre számot tartó, nem ionizáló sugárforrások használatára előírt feltételeknek;
2) szabályozza, hogy az Art. törvény 8. és 11. §-ai előírt nyilvántartást vezetnek;
3) ellenőrzi, hogy az e törvény 9. §-ában említett személyek számára biztosítottak-ea környezeti nem ionizáló sugárforrások sugárvizsgálatát;
4) ellenőrzi, hogy a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatát végző jogi személyek megfelelnek-e az előírt feltételeknek;
5) ellenőrzi, hogy a környezetben különös érdeklődésre számot tartó, nem ionizáló sugárforrások sugárzási szintjének vizsgálatát végző jogi személyek megfelelnek-e az előírt feltételeknek;
6) ellenőrzi, hogy gazdálkodó társaság, társaság, egyéb jogi személy, vállalkozó, üzemeltető vagy kezelő határidőn belül értesítette-e a minisztériumot rendkívüli eseményről, az autonóm tartomány területén pedig az autonóm tartomány illetékes hatóságát, azaz a helyi önkormányzat környezetvédelemért felelős hatóságát;
7) ellenőrzi, hogy a nem ionizáló sugárzás elleni védelmi intézkedéseket végrehajtják-e.
15. cikk
A környezetvédelmi felügyelő a jelen törvény 14. §-ában foglalt feladatok ellátása során jogosult:
1) az általa meghatározott határidőn belül elrendeli a megállapított hiányosságok elhárítását és az előírt feltételek teljesítését a kiemelt érdeklődésre számot tartó, nem ionizáló sugárforrást használó személyek számára;
2) megtilthatja azoknak a személyeknek a munkáját, akik nem ionizáló sugárforrást használnak, ha az azonosított hiányosságokat meghatározott időn belül nem szüntették meg;
3) elrendelni a nyilvántartás vezetését az Art. törvény 8. és 11. §-a;
4) elrendeli az előírt feltételek teljesítését a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatának, valamint a környezet különös érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrások sugárzásának vizsgálatához;
5) elrendeli a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatát az előírt módon;
6) a nem ionizáló sugárforrások sugárzási szintjének vizsgálatát a környezetben az előírt módon elrendelni;
7) elrendeli a nem ionizáló sugárzás elleni egyéb védelmi intézkedések végrehajtását a jogszabályoknak megfelelően.
16. cikk
A környezetvédelmi felügyelőknek hivatalos személyi igazolvánnyal és címkével kell rendelkezniük az ellenőrzések végrehajtása során.
A hatósági azonosítás formáját, valamint a védjegy megjelenését és tartalmát a miniszter írja elő.
V. A PANASZ MEGOLDÁSÁNAK ILLETÉKÉ
ére17. cikk
A jelen törvény 15. §-a szerinti intézkedésekről a környezetvédelmi felügyelő dönt.
A környezetvédelmi felügyelő határozata ellen a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül a miniszterhez lehet fellebbezni.
A környezetvédelmi felügyelő határozata elleni fellebbezés nem halasztja el a határozat végrehajtását.
A miniszternek a jelen cikk (3) bekezdése szerinti fellebbezéssel kapcsolatos határozata végleges.
VI. BÜNTETŐ RENDELKEZÉSEK
re18. cikk
Egy cég, vállalkozás vagy más jogi személy 1 500 000 és 3 000 000 dinár közötti pénzbírsággal sújtható gazdasági bűncselekmény miatt, ha:
1) a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatát végzi, de nem felel meg az előírt feltételeknek, vagy nem intézkedik e feltételek teljesítéséről (5. cikk);
2) nem teljesíti a nem ionizáló sugárforrások használatára vonatkozó előírt feltételeket, vagy nem ionizáló sugárforrást használ azelőtt, hogy a cselekmény kézhezvétele előtt az előírt feltételek teljesülnek (6. cikk);
3) nem vizsgálja meg a nem ionizáló sugárzás forrásainak sugárzási szintjét a környezetben (9. cikk);
4) a környezetben kiemelten fontos, nem ionizáló sugárforrások sugárzási szintjének vizsgálatát végzi, és az előírt feltételeknek nem felel meg, vagy e feltételek teljesítéséről nem intézkedik (10. cikk);
5) az előírt határidőn belül nem értesíti a minisztériumot, az autonóm tartomány illetékes hatóságát vagy a helyi önkormányzat környezetvédelemért felelős hatóságát (12. cikk).
A jogi személy felelős személyét 100 000-től 200 000 dinárig terjedő pénzbírsággal is sújtják a jelen cikk (1) bekezdésében említett gazdasági bűncselekmény miatt.
A gazdasági bűncselekményekért kiszabható pénzbírságokon túlmenően az (1) bekezdés, pont. 1), 2), 3) és 4) bekezdése alapján társasággal, vállalkozással vagy más jogi személlyel szemben meghatározott gazdasági tevékenység végzését legfeljebb tíz évre eltiltó védintézkedés alkalmazható.
A jelen cikk (1) bekezdésében említett gazdasági bûncselekmény miatt kiszabott pénzbírságon túlmenõen a jogi személy felelõs személye védintézkedést is kiszabhat, amely eltiltja bizonyos feladatok ellátásától akár tíz évig is.
19. cikk
A kereskedelmi társaság, vállalkozás vagy más jogi személy 500 000-től 1 000 000 dinárig terjedő pénzbírsággal sújtható vétség miatt, ha:
1) az előírt határidőn belül nem nyújt be jelentést a minisztériumnak, azaz az autonóm tartomány illetékes szervének a környezetben lévő nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatának eredményeiről (5. cikk (9) bekezdés);
2) nem vezet előírt nyilvántartást a különleges jelentőségű nem ionizáló sugárzás forrásairól, és nem jelöl ki személyt, aki felelős a nem ionizáló sugárzás elleni védelmi intézkedések alkalmazásáért (8. cikk (1) bekezdés);
3) nem vezet nyilvántartást és nem vezet dokumentációt a nem ionizáló sugárforrások sugárzási szintjére vonatkozóan a környezetben végzett vizsgálatokról (11. cikk (1) bekezdés).
A jelen cikk (1) bekezdésében említett bûncselekményért a cég, vállalkozás vagy más jogi személy felelõs személye 25 000-tõl 50 000 dinárig terjedõ pénzbírsággal sújtható.
20. cikk
A vállalkozó 250 000-től 500 000 dinárig terjedő pénzbírsággal sújtható vétség miatt, ha:
1) nem teljesíti a nem ionizáló sugárforrások használatára vonatkozó előírt feltételeket, vagy nem ionizáló sugárforrást használ azelőtt, hogy a cselekmény kézhezvétele előtt az előírt feltételek teljesülnek (6. cikk);
2) nem vezet előírt nyilvántartást a különleges jelentőségű nem ionizáló sugárzás forrásairól, és nem jelöl ki személyt, aki felelős a nem ionizáló sugárzás elleni védelmi intézkedések alkalmazásáért (8. cikk (1) bekezdés);
3) nem vizsgálja meg a nem ionizáló sugárzás forrásainak sugárzási szintjét a környezetben (9. cikk);
4) nem vezet nyilvántartást és nem vezet dokumentációt a környezetben különösen fontos ionizáló sugárforrások sugárzási szintjével kapcsolatos vizsgálatokról (11. cikk (1) bekezdés);
5) az előírt határidőn belül nem értesíti a minisztériumot, az autonóm tartomány illetékes hatóságát vagy a helyi önkormányzat környezetvédelemért felelős hatóságát (12. cikk).
A jelen cikk (1) bekezdésének 1. pontja szerinti szabálysértésért kiszabott pénzbírságon túlmenően a vállalkozó meghatározott tevékenység végzését három évig terjedő időtartamra eltiltó védőintézkedést is kiszabhat.
VII. ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
21. cikk
E törvény végrehajtására vonatkozó szabályzatot a miniszter a hatálybalépésétől számított egy éven belül ad ki.
22. cikk
A nem ionizáló sugárforrást használó gazdasági társaság, vállalkozás, egyéb jogi személy és vállalkozó köteles működését e törvény előírásaival a hatálybalépésétől számított három éven belül összehangolni.
23. cikk
Ez a törvény a „Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyében” való közzétételét követő nyolcadik napon lép hatályba.
