ÉS ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEK
Ez a törvény szabályozza az emberi egészség védelmének, valamint a környezetnek a nem ionizáló sugárzás káros hatásaitól való védelmének feltételeit és intézkedéseit a nem ionizáló sugárforrások használata során.
A nem ionizáló sugárzás forrásainak való professzionális expozíció elleni védelem nem képezi ennek a törvénynek a tárgyát.
E törvényben használt egyes kifejezések jelentése a következő:
1) Az nem ionizáló sugárzás olyan elektromágneses sugárzás, amelynek fotonenergiája 12,4 eV-nál kisebb. Ide tartoznak: ultraibolya vagy ultraibolya sugárzás (hullámhossz 100-400 nm), látható sugárzás (hullámhossz 400-780 nm), infravörös sugárzás (hullámhossz 780 nm - 1 mm), rádiófrekvenciás sugárzás (10 kHz - 300 GHz-es elektromágneses frekvenciák). 0-10 kHz) és lézersugárzás. A nem ionizáló sugárzás magában foglalja az ultrahangot vagy a 20 kHz-nél nagyobb frekvenciájú hangot;
2) nem ionizáló sugárzás forrása olyan eszköz, berendezés vagy tárgy, amely nem ionizáló sugárzást bocsát ki vagy bocsáthat ki;
3) a nem ionizáló sugárzás különleges jelentőségű forrása olyan forrás, amely a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatok figyelembevételével veszélyes lehet az emberi egészségre;
4) Az nem ionizáló sugárforrással rendelkező objektum olyan objektum, ahol nem ionizáló sugárzás forrásokat állítanak elő vagy használnak fel;
5) A nem ionizáló sugárzásnak való kitettség határa a környezetben megengedett legnagyobb térintenzitás-érték, amelyet szabvány vagy más előírás határoz meg. Ez a korlátozás nem vonatkozik azokra az egészségügyi intézményekben élő betegekre, ahol ellenőrzött gyógyászati terápiát vagy diagnosztikai eljárást alkalmaznak;
6) veszélyes sugárzási zóna: a nem ionizáló sugárzás forrása körüli tér, amelyben a nem ionizáló sugárzás intenzitása meghaladja az előírt határértéket;
7) Az életkörnyezet olyan természeti és teremtett értékek összessége, amelyek összetett kölcsönhatásai alkotják a környezetet, azaz a teret és az életkörülményeket;
8) A populáció minden életkorú, nemű és egészségi állapotú személyekből áll, akik minden élettevékenységet végeznek. Ezeknek a személyeknek nem kell tudniuk arról, hogy nem ionizáló sugárzásnak vannak kitéve, és nem kell ismerniük ennek a sugárzásnak a káros hatásait;
9) Az kezelő vagy kezelő olyan személy, aki nem ionizáló sugárforrásokkal dolgozik, vagy felügyeli azok működését;
10) A nem ionizáló sugárzás elleni védelem olyan intézkedések és eljárások összességét foglalja magában, amelyek megakadályozzák vagy csökkentik a nem ionizáló sugárzás káros hatásait a környezetben;
11) a nem ionizáló sugárforrásból származó sugárzás vizsgálata a mező paramétereinek és a környezetben való térbeli eloszlásának mérése, szükség esetén számítása;
12) A vészhelyzet olyan nem tervezett esemény, amely során emberi hiba vagy berendezés meghibásodása következtében a nem ionizáló sugárzás emberi egészségre káros hatása következett be vagy következhet be.
A nem ionizáló sugárzás elleni védelem szabályozása a következő elveken alapul:
1) tilalom elve – az előírt határérték feletti nem ionizáló sugárzásnak való kitettség és a nem ionizáló sugárzásnak való bármilyen szükségtelen expozíció nem megengedett;
2) arányosság elve - a különleges érdeklődésre számot tartó, nem ionizáló sugárforrások használatának feltételeit és megengedettségét a használatukból adódó káros hatások lehetséges kockázataihoz képest a társadalom számára nyújtott előnyök alapján határozzák meg, figyelembe véve a kitettség mértékét és időtartamát, a lakosság életkorát és egészségi összetételét, a lakosság potenciális időtartamát és egészségi állapotát. az ilyen forrás felhasználásának helye, más, eltérő frekvenciájú forrás jelenléte, például és az adott eset egyéb releváns körülményei;
3) nyilvánosság elve – a nem ionizáló sugárzásra vonatkozó adatok a nyilvánosság számára hozzáférhetők.
III. VÉDELMI INTÉZKEDÉSEK A NEM IONIZÁLÓ SUGÁRZÁS ELLEN
A nem ionizáló sugárzás elleni védelem megvalósítása során a következő intézkedéseket kell tenni:
1) a nem ionizáló sugárzásnak való kitettség határainak előírása;
2) a nem ionizáló sugárzás jelenlétének kimutatása és a kitettség szintjének meghatározása;
3) a különleges érdeklődésre számot tartó, nem ionizáló sugárforrások használatának feltételeinek meghatározása;
4) a nem ionizáló sugárzás elleni védelem megvalósításának szervezeti, műszaki, pénzügyi és egyéb feltételeinek biztosítása;
5) nyilvántartás vezetése a különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárzás forrásairól;
6) a különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrások és a veszélyes sugárzási zónák előírt módon történő kijelölése;
7) a különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrások ellenőrzésének végrehajtása és minőségének biztosítása az előírt módon;
8) eszközök és berendezések alkalmazása a nem ionizáló sugárzás elleni védelem érdekében;
9) a nem ionizáló sugárzásnak való kitettség mértékének szabályozása a környezetben, valamint a nem ionizáló sugárzás elleni védekezés érdekében végrehajtott intézkedések ellenőrzése;
10) tárgyi, műszaki és egyéb feltételek biztosítása a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatához és nyomon követéséhez;
11) a személyzet oktatása és szakmai továbbképzése a környezet nem ionizáló sugárzása elleni védelem területén;
12) a lakosság tájékoztatása a nem ionizáló sugárzásnak való kitettség egészségügyi hatásairól és a védőintézkedésekről, valamint tájékoztatás a nem ionizáló sugárzásnak való kitettség mértékéről a környezetben.
A jelenlét észlelése, a veszély meghatározása, a bejelentés és a nem ionizáló sugárzás elleni védekezés érdekében a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálata történik.
A kormány elfogadja a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatának programját két évre.
A jelen cikk (2) bekezdésének programját a nem ionizáló sugárzás elleni védelemért felelős minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) az autonóm tartomány környezetvédelemért felelős hatóságával (a továbbiakban: az autonóm tartomány illetékes hatósága) együttműködve készíti el.
A köztársaság vagy autonóm tartomány pénzügyi forrásokat biztosít a program végrehajtásához e cikk (2) bekezdésétől kezdve.
A környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatát cég, vállalkozás és más jogi személy is elvégezheti, ha az a személyi, berendezési és térbeli követelményeknek megfelel.
A jelen cikk (5) bekezdésében említett feltételek teljesülését a nem ionizáló sugárzás elleni védelemért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) határozata határozza meg.
A cikk 6. bekezdéséből származó döntés végleges.
A miniszter részletesebb feltételeket ír elő, amelyeket a jelen cikk (5) bekezdésében említett, a nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatát végző személyeknek teljesíteniük kell, valamint a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatának módját és módszereit.
A jelen cikk (5) bekezdésében említett személyek, akik a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatát végzik, kötelesek éves jelentést benyújtani a vizsgálat eredményéről a minisztériumnak, az autonóm tartomány területére vonatkozóan pedig az autonóm tartomány illetékes szervének az előző év 3. ügyében haladéktalanul, legkésőbb a tárgyév március 1. napjáig. rendkívüli esemény.
A miniszter a jelen cikk 9. bekezdéséből adódó jelentési űrlap tartalmát és megjelenését írja elő.
Gazdasági társaság, társaság, egyéb jogi személy és vállalkozó akkor használhat különleges jelentőségű nem ionizáló sugárforrást, ha megfelel az alábbi feltételeknek:
1) környezeti hatásvizsgálatot kell készítenie a nem ionizáló sugárzás forrásaira a jogszabályoknak megfelelően;
2) hogy a lakosság expozíciós szintje ne haladja meg az előírt határértékeket.
A jelen cikk (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesülését a miniszter, az autonóm tartomány területén pedig az autonóm tartomány illetékes hatósága határozata határozza meg.
A cikk (2) bekezdéséből származó döntés végleges.
A jelen cikk (2) bekezdésében említett határozat kibocsátásáért az igazgatási díjra irányadó jogszabály szerint díjat kell fizetni.
A jelen cikk (1) bekezdésében említett személyek nem kezdhetik el a különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrások használatát addig, amíg nem kapnak igazolást a használat feltételeinek teljesítéséről.
A miniszter előírja:
1) a nem ionizáló sugárzásnak való kitettség határértékei;
2) a nem ionizáló sugárzás különleges jelentőségű forrásának minősülő források, valamint vizsgálatuk módja.
E törvény 6. cikkének rendelkezései nem vonatkoznak azokra a különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrásokra, amelyeket a honvédelmi és a belügyekért felelős minisztérium nyilvántartásba vett.
E törvény 6. cikkének rendelkezései kivételesen nem vonatkoznak:
1) nem ionizáló sugárforrások, amelyeket vasúton, gépjárművön, repülőgépen vagy vízi járművön szállítanak, ha műszakilag biztosított, hogy a forrás nem használható, vagy nem ionizáló sugárzást generálhat;
2) nem ionizáló sugárforrások, amelyeket olyan állapotban tárolnak, illetve amelyeket értékesítésre vagy egyéb célra használnak fel, hogy üzembe helyezésük vagy olyan felhasználásuk nem lehetséges, amely potenciális veszélyt jelent.
Az a gazdasági társaság, vállalkozás, egyéb jogi személy és vállalkozó, amely kiemelt jelentőségű nem ionizáló sugárforrást használ, köteles e forrásokról nyilvántartást vezetni, és a nem ionizáló sugárzás elleni védelem alkalmazásáért felelőst kijelölni.
A különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárzás forrásaira vonatkozó nyilvántartások különösen a következőkre vonatkozó adatokat tartalmazzák: az eszköz neve, célja és típusa, frekvencia, teljesítmény és működési mód.
A miniszter a jelen cikk (2) bekezdéséből írja elő az iratok részletes tartalmát.
Azok a gazdasági társaságok, vállalkozások, egyéb jogi személyek és vállalkozók, amelyek különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrásokat használnak, kötelesek biztosítani a környezet sugárzási szintjének vizsgálatát.
A jelen cikk (1) bekezdése szerinti forrássugárzás első vizsgálatát a gazdálkodó társaság, társaság, egyéb jogi személy és vállalkozó köteles a forrás használatba vétele előtt, illetve a források számának növelésekor, azaz a forráshasználat feltételeinek megváltoztatásakor, vagy a létesítmény nem ionizáló sugárforrással történő átépítésekor biztosítani.
A jelen cikk (1) bekezdése szerinti, nem ionizáló sugárforrások szintjének időszakos vizsgálatát az előírt időszakban kell elvégezni.
A jelen cikk (1) bekezdésében szereplő források tesztelésének költségeit a források felhasználója viseli.
A miniszter előírja azokat a kiemelten fontos nem ionizáló sugárforrásokat, amelyeknél kötelező a nem ionizáló sugárzás mértékének vizsgálata, valamint ezek vizsgálatának időtartamát.
Gazdasági társaság, társaság és egyéb jogi személy ellenőrizheti a környezet különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrásainak sugárzási szintjét, ha megfelel a személyi, felszerelési és térbeli követelményeknek.
A jelen cikk (1) bekezdésében foglalt feltételek teljesülését a miniszter, az autonóm tartomány területén pedig az autonóm tartomány illetékes hatósága határozata határozza meg.
A jelen cikk (2) bekezdésében említett határozat kibocsátásáért az igazgatási díjra irányadó jogszabály szerint díjat kell fizetni.
A miniszter részletesebb feltételeket ír elő, amelyeknek a jelen cikk (1) bekezdésében szereplő személyeknek meg kell felelniük.
A jelen cikk (2) bekezdéséből adódó, nem ionizáló sugárforrások mérésére vonatkozó felhatalmazást a miniszter, azaz az autonóm tartomány illetékes hatósága visszavonja, ha utólag megállapítják, hogy egy cég, vállalkozás vagy egyéb jogi személy nem felel meg az előírt feltételeknek, vagy megállapítást nyer, hogy a határozat nem valós adatát adták ki.
Döntés a 1. pontból. A cikk 2. és 5. pontja végleges.
Az a gazdasági társaság, vállalkozás, egyéb jogi személy és vállalkozó, amely kiemelt jelentőségű nem ionizáló sugárforrást használ, köteles nyilvántartást vezetni és dokumentációt vezetni a jelen törvény 9. §-a szerinti nem ionizáló sugárforrások elvégzett vizsgálatairól.
A nyilvánosságnak joga van hozzáférni a jelen cikk (1) bekezdésében szereplő információkhoz, a törvénynek megfelelően.
A gazdasági társaság, társaság, egyéb jogi személy és vállalkozó, azaz üzemeltető vagy kezelő köteles a rendkívüli eseményről haladéktalanul, de legkésőbb 24 órán belül értesíteni a minisztériumot, az autonóm tartomány területén pedig az autonóm tartomány illetékes hatóságát, a helyi környezetvédelmi hatóságot, azaz a helyi önkormányzatot.
A jelen cikk (1) bekezdéséből származó értesítés különösen a rendkívüli esemény körülményeire, helyére, időpontjára, az emberi egészség közvetlen veszélyére vonatkozó információkat, valamint a megtett intézkedések rövid leírását tartalmazza.
A környezetben lévő nem ionizáló sugárzásnak való kitettség vizsgálata érdekében a minisztérium, azaz az autonóm tartomány illetékes szerve kérésére speciális méréseket végeznek.
A jelen cikk (1) bekezdése szerinti mérések költségeit a minisztérium, azaz az autonóm tartomány illetékes hatósága viseli, kivéve azt az esetet, ha az üzemelés szabálytalanságait vagy az előírt kibocsátási határértékek túllépését a mérés határozza meg, amikor is a költségeket a sugárzó tulajdonosa fizeti.
E törvényben és az e törvény alapján elfogadott rendeletekben foglaltak végrehajtásának felügyeletét a minisztérium látja el.
Az ellenőrzési felügyeletet a minisztérium a jelen törvényben meghatározott körben a környezetvédelmi felügyelőn keresztül látja el.
Az autonóm tartomány az autonóm tartomány területén található nem ionizáló sugárforrások ellenőrzésével van megbízva, a jelen törvénynek megfelelően.
A helyi önkormányzati egység feladata azoknak a nem ionizáló sugárforrásoknak az ellenőrzése, amelyekre az építési és a munkakezdési engedélyt a helyi önkormányzat illetékes hatósága adja ki.
Az ellenőrzési felügyelet elvégzése során a környezetvédelmi felügyelőnek joga és kötelessége:
1) ellenőrzi, hogy egy cég, társaság, egyéb jogi személy és vállalkozó megfelel-e a különleges érdeklődésre számot tartó, nem ionizáló sugárforrások használatára előírt feltételeknek;
2) szabályozza, hogy az Art. törvény 8. és 11. §-ai előírt nyilvántartást vezetnek;
3) ellenőrzi, hogy az e törvény 9. cikkében említett személyek számára biztosítsák-e a környezeti nem ionizáló sugárforrások sugárzási vizsgálatát;
4) ellenőrzi, hogy a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatát végző jogi személyek megfelelnek-e az előírt feltételeknek;
5) ellenőrzi, hogy a környezetben különös érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrások sugárzási szintjének vizsgálatát végző jogi személyek megfelelnek-e az előírt feltételeknek;
6) ellenőrzi, hogy gazdasági társaság, társaság, egyéb jogi személy, vállalkozó, üzemeltető vagy üzemeltető határidőn belül értesítette-e a minisztériumot a rendkívüli eseményről, az autonóm tartomány területén pedig az autonóm tartomány illetékes hatóságát, azaz a környezetvédelmi felelős önkormányzati egység hatóságát;
7) szabályozza, hogy a nem ionizáló sugárzás elleni védelmi intézkedéseket alkalmazzák-e.
A környezetvédelmi felügyelő a jelen törvény 14. §-ában foglalt feladatok ellátása során jogosult:
1) az általa meghatározott határidőn belül elrendeli a feltárt hiányosságok megszüntetését és az előírt feltételek teljesítését azon személyek számára, akik különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrást használnak;
2) megtilthatja azoknak a személyeknek a munkáját, akik különleges érdeklődésre számot tartó, nem ionizáló sugárforrást használnak, ha az azonosított hiányosságokat meghatározott időn belül nem szüntették meg;
3) elrendeli a nyilvántartások vezetését az Art. törvény 8. és 11. §-a;
4) elrendeli az előírt feltételek teljesítését a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálata, valamint a környezet különös érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrások sugárzásának vizsgálati feladatainak elvégzéséhez;
5) elrendeli a környezet nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatát az előírt módon;
6) elrendeli a környezet különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrásainak sugárzási szintjének vizsgálatát az előírt módon;
7) elrendeli a nem ionizáló sugárzás elleni egyéb védelmi intézkedések végrehajtását a jogszabályoknak megfelelően.
A környezetvédelmi felügyelőknek hivatalos személyi igazolvánnyal és kitűzővel kell rendelkezniük az ellenőrzések végrehajtása során.
A hivatalos azonosító nyomtatványt, valamint a védjegy megjelenését és tartalmát a miniszter írja elő.
V A PANASZ MEGOLDÁSÁNAK JOGHATÓSÁGA
A környezetvédelmi felügyelő hoz döntést a törvény 15. cikkében foglalt intézkedésekről.
A környezetvédelmi felügyelő határozata ellen a határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül a miniszterhez lehet fellebbezni.
A környezetvédelmi felügyelő határozata elleni fellebbezés nem késlelteti a határozat végrehajtását.
A miniszternek a jelen cikk (3) bekezdése szerinti fellebbezéssel kapcsolatos határozata végleges.
Vállalkozás, vállalkozás vagy más jogi személy 1 500 000 és 3 000 000 dinár közötti pénzbírsággal sújtható gazdasági bűncselekmény miatt, ha:
2) nem teljesíti a különleges jelentőségű nem ionizáló sugárforrások használatának előírt feltételeit, vagy ha különleges jelentőségű nem ionizáló sugárforrást használ, mielőtt olyan cselekményt kapott, hogy az előírt feltételek teljesülnek (6. cikk);
3) nem vizsgálja meg a környezetben különös érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrások sugárzási szintjét (9. cikk);
4) teszteli a környezet különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrásainak sugárzási szintjét, de nem felel meg az előírt feltételeknek, vagy nem rendelkezik e feltételek teljesítésével kapcsolatos jogszabályról (10. cikk);
5) a rendkívüli eseményről az előírt határidőn belül nem értesíti a minisztériumot, az autonóm tartomány illetékes hatóságát vagy a helyi önkormányzat környezetvédelemért felelős hatóságát (12. cikk).
A jogi személy felelős személyét a jelen cikk (1) bekezdésében említett gazdasági bűncselekmény miatt 100 000-től 200 000 dinárig terjedő pénzbírsággal is sújtják.
Az (1) bekezdésből a gazdasági szabálysértésekért kiszabott pénzbírságokon felül, pont. 1), 2), 3) és 4) bekezdése alapján társasággal, vállalkozással vagy más jogi személlyel szemben meghatározott gazdasági tevékenység végzését legfeljebb tíz évre eltiltó védintézkedés alkalmazható.
A jelen cikk (1) bekezdésében említett gazdasági bűncselekmény miatt kiszabott pénzbírságon túl a jogi személyben felelős személy bizonyos feladatok ellátásától tíz évig terjedő eltiltással járó védőintézkedést is kiszabhat.
Vállalkozás, vállalkozás vagy más jogi személy 500 000-től 1 000 000 dinárig terjedő pénzbírsággal sújtható vétség miatt, ha:
1) az előírt határidőn belül nem nyújt be jelentést a minisztériumnak, azaz az autonóm tartomány illetékes szervének a környezetben lévő nem ionizáló sugárzás szintjének szisztematikus vizsgálatának eredményeiről (5. cikk (9) bekezdés);
2) nem vezet előírt nyilvántartást a különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárzás forrásairól, és nem jelöl ki személyt, aki felelős a nem ionizáló sugárzás elleni védelmi intézkedések alkalmazásáért (8. cikk (1) bekezdés);
3) nem vezet nyilvántartást és nem vezet dokumentációt a nem ionizáló sugárforrások sugárzási szintjével kapcsolatban a környezetben végzett vizsgálatokról (11. cikk (1) bekezdés).
A jelen cikk (1) bekezdésében említett vétségért egy cégnél, vállalkozásnál vagy más jogi személynél a felelős személyt is 25 000-től 50 000 dinárig terjedő pénzbírsággal sújtják.
250 000-től 500 000 dinárig terjedő pénzbírsággal sújtható a vállalkozó, ha:
1) nem teljesíti a különleges jelentőségű nem ionizáló sugárforrások használatára vonatkozó előírt feltételeket, vagy ha különleges jelentőségű nem ionizáló sugárforrást használ, mielőtt olyan cselekményt kapott, amely szerint az előírt feltételek teljesültek (6. cikk);
2) nem vezet előírt nyilvántartást a különleges érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárzás forrásairól, és nem jelöl ki személyt, aki felelős a nem ionizáló sugárzás elleni védelmi intézkedések alkalmazásáért (8. cikk (1) bekezdés);
3) nem vizsgálja meg a környezetben különös érdeklődésre számot tartó nem ionizáló sugárforrások sugárzási szintjét (9. cikk);
4) nem vezet nyilvántartást és nem vezet dokumentációt a nem ionizáló sugárforrások sugárzási szintjének elvégzett vizsgálatairól a környezetben (11. cikk (1) bekezdés);
5) a rendkívüli eseményről az előírt határidőn belül nem értesíti a minisztériumot, az autonóm tartomány illetékes hatóságát vagy a helyi önkormányzat környezetvédelemért felelős hatóságát (12. cikk).
A jelen cikk (1) bekezdésének 1. pontja szerinti szabálysértésért kiszabott pénzbírságon túlmenően a vállalkozó védőintézkedést is kiszabhat, amely eltiltja bizonyos tevékenység végzését legfeljebb három évig.
VII ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
E törvény végrehajtására vonatkozó szabályzatot a miniszter a hatálybalépésétől számított egy éven belül adja ki.
A nem ionizáló sugárforrást használó gazdasági társaság, társaság, egyéb jogi személy és vállalkozó köteles működését a törvény hatálybalépésétől számított három éven belül összehangolni a jelen törvény rendelkezéseivel.
Ez a törvény a „Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyében” való közzétételét követő nyolcadik napon lép hatályba.
