1 sor-5%serif:';
Ez a helyzet akkor is, ha vizet keresünk. Ha szántóföldi munka közben a villák forogni kezdenek, az csak annak a jele, hogy vagy 14 téves jelzésen van, vagy a jobb oldalon. Hogy miként jutunk el odáig, azt a terepen végzett munka ismertetésekor meglátjuk. Az érdeklődők megkeresése során két esetet kell meghatározni, mégpedig azt, hogy egy háztartás vízszükségletét kérik-e, vagy több háztartás, falusi, sőt városi szükségletről van szó. Nyilvánvaló, hogy az első esetben a keresés egyszerűbb, mint a második esetben. Egy háztartás megelégszik 2-4 liter/percsel, míg a településeknek összehasonlíthatatlanul nagyobb vízmennyiségre van szükségük. Ehhez sokkal hosszabb és kiterjedtebb, több napig tartó munkára van szükség ahhoz, hogy a terepkutatás során ilyen ereket találjunk. Amikor már elvállaltuk a felszín alatti víz erezetének felkutatását, még tennünk kell néhány előkészületet. Meg kell próbálnunk egy speciális térképet találni az adott területről, megismerni a geomorfológiát, esetleg a geológiai viszonyokat a terep adott részén. Ha viszont az általunk vizsgálandó terep nagyobb területet foglal el, akkor megpróbáljuk megközelítőleg meghatározni a térképen a földalatti patakok mozgási helyeit, mélységét és mennyiségét. Ez a kártyákon végzett dowsing munkák (teleradiesztézia) területéhez tartozik, amelyről a továbbiakban még lesz szó. Ha egyetlen telekről van szó, akár udvarról, akár vidéki ház udvaráról, akár hétvégi telekről van szó, az eljárás ugyanaz: Először is, hogy ne kelljen az egész telket átvizsgálnunk, megkérjük a tulajdonost, hogy mutasson meg egy helyet, ahol kényelmes lenne neki egy kút. Minden tulajdonos azonnal megcsinálja. Tehát először ezt a részt tekintjük át. Ha kiderül, hogy nincs megfelelő felszín alatti vízhozam, folytatjuk a telek többi részének vizsgálatát. A kezünkbe fogunk villákat (akár fát, akár fémet, akár spirálist vagy villát, akár téglalap alakút), és azokkal először vízen végezzük el az ún. feltöltést megfelelő sugárzásokkal. A telken bárhol megállunk és végrehajtjuk az úgynevezett mentális tájékozódást, avagy mentális megegyezést a földalatti vízáramlásra való koncentrálás segítségével... Valószínűleg így nézne ki: Gondolatban arra fog koncentrálni, hogy azt szeretné, hogy a villái érzékenyek legyenek a talajvíz áramlásának megtalálására, és megvárják, míg a villák egy fordulatot tesznek a helyükön. Ez annak a jele, hogy készen állnak a talajvíz jelzéseire. Ha megtanult dolgozni vízszintes bobbal, akkor a következő kívánságokat fogalmazhatja meg: "Azt szeretném, ha a tengelykapcsolóm lengetéssel megmutatná, melyik irányba kell mennem, hogy a leggyorsabban megtaláljam a talajvíz áramlásának jelét?" Amikor az inga mozgott, és amikor oszcillált, megmutatta a menni kívánt irányt, ez valójában egy olyan irány, amely merőleges a víz áramlására. A villákkal most elindulhatsz abba az irányba, amíg azok rángatásukkal (villavilláknál) vagy fordulásukkal (spirálvilláknál) vagy karjuk keresztbe tettével (téglalap alakú villáknál) nem jelzik, hogy jelre bukkantál, amit a felszín alatti víz ad. Még egyszer meg kell ismételni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ott van. Most már csak nekünk kell eldöntenünk, hogy jó úton járunk-e, vagy hamis jelzésen járunk. Számos módja van: 1) vastárgyat, rudat vagy szöget helyezünk arra a helyre, ahol azt gondoljuk, hogy az áramlás van. Ha ekkor a patakon átkelve az elágazások mozdulatlanok maradnak, akkor ez egy igazi patak. Ha elfordulnak, akkor az visszaverődés (hamis jel); 2) a légzés leállítása, amikor átkel a patakon. Ha a villa (vagy a függővonal) nem mozdul, akkor ez tükröződés, nem valódi áramlás. Ha mozognak, akkor ez a megfelelő áramlás; 3) ha megállunk az áramlásban, felemeljük és leeresztjük a villákat, ha a villák elfordulnak, az tükröződés, nem pedig valódi áramlás.
