Peyré hálózata

François Peyré francia orvos hálózatát a modern kor első hivatalosan felfedezett globális hálózataként említik. 1937-ben úgy írta le, mint egy négyzetrendszert, amelynek oldalai 4m × 4m méretűek, és amelyek függőlegesen emelkednek ki a talajból, és a mágneses meridiánnak megfelelően orientálódnak észak-déli irányban. Bár a további kutatásokat megszakította a második világháború kitörése, Peir 1947-ben kiadott egy könyvet "Kozmikus-technikai sugárzás".

Ennek a hálózatnak a sugárzása káros és jótékony hatással is lehet az egészségre, intenzitása pedig attól függ, hogy milyen geológiai rétegekből kerülnek ki a felszínre, valamint a mesterséges épületek (alagutak, dokkok, temetők) vagy mikrobiológiai maradványok jelenlététől. 1951-ben 10 000 frankos díjat ítéltek oda egy olyan készülék feltalálására, amellyel ezeket a sugárzásokat regisztrálni és semlegesíteni lehetett, bár a hivatalos tudomány ellenállása ezekkel a felfedezésekkel szemben mindig rendkívül magas volt.

Sugárérzékelési módszertan

Ezeknek az irányoknak az érzékelésére iránytűt és L-antennákat használnak. Az iránytű sima felületre helyezésével meghatározható az észak-déli irány. Ezen a meridiánon haladva rendszeres időközönként (általában 4 és 8 méter között) keresztirányokat találunk, amelyek metszik a meridiánt, valamint párhuzamos irányokat, amelyek követik a mozgás alapvonalát.