Dr. Charles Graham kísérleti fiziológus megállapította, hogy a mágneses mezők további két hormonra hatnak. A nők éjszakai, megemelkedett EMZ-szintjének laboratóriumi körülmények között történő expozíciója jelentősen megnövelte az ösztrogénszintjüket, amely az emlőrák ismert kockázati tényezője. A férfiaknál az EMZ-expozíció csökkentette a tesztoszteronszintet, és ez a hormonszint-csökkenés a here- és prosztatarákhoz kapcsolódik.
Dr. Graham rámutat arra, hogy a mező állandó nagysága kevésbé befolyásolja a mező szakaszosságát és más tulajdonságokat, például az "áramtranzienseknek" nevezett feszültségcsúcsokat. Ezek a tüskék rövid időn belül erőteljes energiakitörést okozhatnak. Minden alkalommal előfordulnak, amikor a lámpákat vagy más elektromos eszközöket felkapcsolják, vagy amikor motorokat vagy kompresszorokat indítanak (például a hűtőszekrényekben és a légkondicionálókban), vagy amikor fényerő-szabályozót használnak.
A tranzienseket nehéz elkerülni, mert máshol - a szomszéd házban, vagy akár az utcai villanyvezetékekben - kiugrások okozhatják. Dr. Graham is úgy véli, hogy az EMF jobban illeszkedik az endokrin zavar definíciójához, mint a hormonszerű környezeti anyagok, mivel a mágneses mezők úgy tűnik, hogy hatásukat hormonokra és hormonokon keresztül fejtik ki, nem pedig hormonként.
