Sugárzás a természetben: A kozmosz és a Föld hatása a biológiai életre
A bolygón minden túlélés elválaszthatatlanul kapcsolódik a természeti erők összetett hálójához. Az őskortól kezdve az élőlények ösztönösen érzik és reagálnak az űrből, a talaj belsejéből, valamint a közvetlen környezetből érkező fény-, hő- és elektromágneses sugárzásra.
Ösztön, evolúció és láthatatlan erők
Az ember kezdettől fogva mélyen tudatában volt az erőteljes természeti hatásoknak. Érzékszervei először regisztrálták a Nap és a Hold fényét, gyorsan megtanulva, hogy a nappal-éjszaka ritmusa közvetlenül befolyásolja a tájékozódást és a túlélést. Ezután megtanulta megkülönböztetni a nappali égitest melegét a hideg holdfénytől, saját bőrén érezte, hogy a túlzott expozíció is sérülést okozhat. Bár őseink nem értették a sugárzás fizikáját, megtanulták, hogyan kell kezelni.
E nyilvánvaló jelenségek mellett a korai emberszabásúak és sok állat ösztönösen kerülte a specifikus, káros sugárzású területeket. A civilizáció fejlődésével az emberek fokozatosan elvesztették a természetes érzékelés eme primitív, de megmentő erejét. Az állatvilág azonban továbbra is bizonyítja ezt az összefüggést: a vándormadarak évente több ezer kilométert tesznek meg, a méhek mindig megtalálják az utat a kaptárhoz, az angolnák pedig lenyűgöző vándorlást végeznek Európa édesvizeitől egészen a távoli nyugati óceánokig, hogy ívjanak. A tudományos közösség joggal feltételezi, hogy ezek a hihetetlen navigációs képességek éppen az elektromágneses sugárzás különféle formáinak érzékelésén nyugszanak.
Kozmikus sugárzás és naptevékenység
A mai tudomány megállapította, hogy minden sugárzásnak meghatározott hullámhossza van, vagyis meghatározott számú oszcilláció másodpercenként (Hz). Az ember folyamatosan ki van téve ezeknek az általános pszichofizikai állapotot diktáló kilengéseknek. A Földet minden másodpercben bombázzák a mélyűrből érkező erőteljes kozmikus sugarak. Ha a bolygónak nem lenne légköri köpenye – amely védelem szempontjából egy 90 centiméter vastag ólomfalnak felel meg –, az élet teljesen lehetetlen lenne. Az ezt a gátat áttörő sugárzás enyhén ionizálja a levegőt, és az asztrofizikusok tanulmányai megerősítik, hogy nemcsak a Nap, hanem a távoli bolygók és távoli galaxisok is erőteljes mikrohullámokat bocsátanak ki.
A napfoltok hatása a Földre
Az ősi fák (például óriásszekvóiák) hosszú távú vizsgálatai kimutatták, hogy az évgyűrűk vastagsága tökéletesen egybeesik a legintenzívebb napkitörések időszakával. További statisztikai kutatások megerősítették, hogy a naptevékenység körülbelül tizenegy évente megújuló ciklusa szokatlanul korrelál számos földi jelenséggel:
- A nagy globális járványok és világjárványok kitörésével.
- A szeizmikus aktivitás növekedésével, vagyis a gyakoribb földrengésekkel.
- Műszaki zavarok a rádió-televízió és a műholdas kommunikációban.
- Társadalmi turbulencia és oszcillációk a tömegpszichológiában.
Geopatológiai sugárzás és a szervezetre gyakorolt hatások
A Föld emellett számos sugárzás kimeríthetetlen forrása. A talaj termikus (infravörös) sugárzása nem csupán a forró magma eredménye, hanem a molekulák radioaktív bomlásának összetett folyamata. A kozmosz és a Föld sugárzása minden szerves és szervetlen anyagot rezeg a saját rezgőkörében. Ezeknek a rezgéseknek a magas frekvenciája közvetlenül a sejtszerkezetre hat, polarizációt vált ki és serkenti az endokrin rendszert, amely a hormonok szekrécióján keresztül igyekszik megőrizni az egyensúlyt a szervezetben.
Az orvosi gyakorlat és komoly tanulmányok bebizonyították, hogy a megnövekedett káros sugárzásnak való hosszú távú expozíció megzavarja a mirigyek munkáját, és kóros elváltozásokat idézhet elő, beleértve a rákos és reumás betegségeket is. Ezek a problémák különösen gyakoriak azokon a helyeken, ahol a globális energiahálózatok (Hartmann-, Curry- és Reinhard-Schneider-hálózatok) metszik egymást az épületek alatt, vagy ahol felszín alatti vízáramlások, geológiai hibák és rejtett üregek vannak.
Elektromágneses mezők és a légkör ionizációja
A Bécsi Egyetemen a múlt század során végzett kutatások megerősítették, hogy bizonyos alacsony frekvenciájú (körülbelül 10 Hz-es) elektromágneses hullámok rendkívül pozitív hatással vannak az emberi hangulatra és kreativitásra. Ez a frekvencia több ezer villámcsapás eredményeként jön létre, amelyek másodpercenként csapnak be a bolygóba, és a Föld és az ionoszféra közötti teret rezonáns kamrává változtatják. A hirtelen légköri változások és nyomásesések során azonban ez a jótékony frekvencia lecsökken, amitől sokan letargikusnak érzik magukat.
A légkör állapota határozza meg a levegő ionizációját. Míg a negatív ionok jelenléte gyógyító és frissítő hatással bír (ez magyarázza a magasabban fekvő légfürdők terápiás hatását), a pozitív ionok feleslege idegességet kelt és rontja az egészségi állapotot.
A mesterséges sugárforrások hatása (Technopathia)
A modern életforma a háztartásokban a nagyfeszültségű vezetékek és a kisfeszültségű hálózatok által keltett váltakozó elektromágneses tereknek is kitettséget jelent. A közvetlen közelében, különösen az alvóhely környékén található elektromos eszközök (például képernyők vagy olyan eszközök, amelyek ki vannak kapcsolva, de a fáziscsere helyén maradtak) krónikusan zavarhatják az ember természetes sejtpolarizációját, fejfájást, krónikus fáradtságot és az immunitás csökkenését okozva.
Mindezen ismeretek alapján könnyen levonható a következtetés: a bolygó egész biológiája azoktól a finom frekvenciáktól függ, amelyek minden oldalról körülvesznek bennünket – a kozmosz mélyétől a légköri mozgásokon át egészen a lábunk alatti tektonikus rétegekig.
