Kozmikus sugárzás és globális energiahálózatok
A Földön minden túlélés a mélyűrből érkező sugárzástól függ. Miközben ezeknek a sugárzásoknak a többsége hasznos és szükséges a biológiai folyamatok fenntartásához, léteznek kozmikus eredetű sajátos hálózati rendszerek is, amelyek bizonyos körülmények között rendkívül gyengítő hatással lehetnek az élő szervezetekre.
A kozmikus sugarak elnyelése és a légkör védelme
Tudományosan bizonyított, hogy számos sugárzás a kozmosz mélyéből származik, és óriási hatással van a bolygó egész életére. Az emberek, állatok és növények az évezredek evolúciója során hozzászoktak ezekhez az energiamezőkhöz, és belőlük nyerik a szükséges életenergiát. A Nap jótékony fény- és hősugárzása nélkül minden biológiai élet nagyon gyorsan kihalna és teljesen kihalna.
A fény mellett az űrből folyamatosan rendkívül átható kozmikus sugarak is utaznak a bolygó felé. Bár nyers természetükben potenciálisan pusztítóak, nem érik el olyan mértékben a talajt, amely komolyan veszélyeztetné a túlélést. Ennek fő oka a Föld légköri köpenyében rejlik, amely gigantikus pajzsként működik, és sikeresen elnyeli a veszélyes sugárzás nagy részét. E természetes védelem ellenére bebizonyosodott, hogy létezik három specifikus energiahálózat, amelyek akadálytalanul hatolnak be az űrből, és mint láthatatlan földrajzi meridiánok és párhuzamosok, teljesen lefedik az egész földgömb felszínét. Ezek a hálózatok válhatnak nagyon káros patogén környezetté.
Hartmann hálózata (első hálózat)
1951-ben egy neves német orvos és kutató, Dr. Ernst Hartmann felfedezett és pontosan meghatározott egy globális sugárzási hálózatot, amely az egész bolygót körülveszi. A korábbi tudományos és szakmai elméletek kizárólag az űrbeli eredetnek tulajdonítják. Úgy tartják, hogy a Nap elektromágneses sugárzásának közvetlen következményeként keletkezik, és szigorúan a Föld természetes mágneses mezeje felé irányul és irányul.
A Hartmann hálózat felépítése és méretei
Ez az úgynevezett Első Hálózat elsősorban a mágneses meridián irányába terjed ki az észak-déli tengelyen. Ezek a derékszögű függőleges vonalak a kelet-nyugati tengely mentén elhelyezkedő párhuzamosokat metszenek. Fizikai jellemzői a pályán így néznek ki:
- A láthatatlan energiavonalak (sugárzó sávok) vastagsága megközelítőleg 20 centiméter.
- A sávok közötti távolság bolygónként változó; fokozatosan szűkül, ahogy a rács megközelíti a Föld sarkait, egészen addig, amíg az egyenlítőnél el nem éri a legnagyobb szélességét.
- A középső szélességeken a sávok közötti átlagos távolság észak-déli irányban mintegy 2,8 méter, míg kelet-nyugati irányban körülbelül 1,8 méter.
- Azokat a helyeket, ahol ezek a vonalak közvetlenül keresztezik, nevezzük Hartmann csomói. Legfontosabb jellemzőjük, hogy felváltva változtatják energiajelüket, pozitív töltésről negatív töltésre.
Curry és Reinhard-Schneider hálózata (második és harmadik hálózat)
A Hartmann-rendszer mellett létezik a Második, az úgynevezett Curry-hálózat is, amelyet Dr. Manfred Curry fedezett fel és írt le részletesen. A kutatás korai szakaszában ezt a hálózatot teljesen rögzítettnek és statikusnak hitték. Az újabb és sokkal pontosabb mérések azonban bebizonyították, hogy valójában dinamikus, és enyhén mozog a térben, folyamatos pulzáló rezgés hatását keltve.
Kiterjesztése drasztikusan eltér a Hartmann-féle modelltől. Curry hálójának csíkjai átlósan, azaz átlósan helyezkednek el az Első háló vonalaihoz képest. A szakértő közvélemény határozottan figyelmeztet, hogy Curry hálózata lényegesen veszélyesebb és pusztítóbb, mint Hartman hálózata. Ha Kari hálózatának csomópontja egybeesik a felszín alatti víz energiaáramlásával, akkor az a hely rendkívül patogén, hatalmas erőforrássá válik, és az ilyen helyszíneket mindenáron el kell kerülni, amikor lakóépületekben munka- vagy pihenőtereket szervezünk.
A harmadik energiahálózat
Végül a tudomány a Harmadik Hálózatról is ismert, amelyet Reinhard Schneider fizikus fedezett fel és határozott meg, akiről el is nevezték. A Reinhardt-Schneider hálózat globális kiterjedésének nagy részében tökéletesen egybeesik Curry hálózatával, csak alkalmi, rendkívül ritka és specifikus geometriai eltérésekkel bizonyos terepkonfigurációkban.
A lakásterület elemzésének következtetése és eljárása
A teljes sugárzórendszer összetettsége miatt az épületek, lakások szakszerű és alapos átvizsgálása során nem elég csak a föld belsejéből érkező sugárzást (például a felszín alatti vízfolyásokat vagy vetőket) észlelni. Feltétlenül szükséges minden egyes helyiséget részletesen átkutatni és több oldalról feltérképezni, hogy a Hartmann- vagy Curry-hálózat keresztezett patogén csomópontjainak meglétét félreérthetetlenül megállapíthassuk, és ezáltal az emberi egészséget fenyegető rejtett kockázatokat időben kiküszöböljük.
