A) CSONTVIZSGÁLAT A csontok szisztematikus vizsgálatának megkönnyítése érdekében a legjobb az emberi csontok felosztása hogy: a) a koponya csontjai (Cranium) b) a gerinc csontjai (Columna vertebralis) c) végtagcsontok d) egyéb csontok
a) A koponya csontjai Az emberi koponya több nagy koponyacsontból áll, amelyek egymással összefüggő úgynevezett varratok (Suturae). Az agy csontjai a koponyaboltozatból állnak (Calvaria) és a koponyatöve (Basis cranii). Benne van az emberi agy. Koponya alapja a koponyaboltozaton kívül szilárdan össze van olvadva az arc csontjaival. A koponya alján több nyílás található amelyeken keresztül a vénák és artériák, valamint az idegek és a gerincvelő (Medulla spinalis) kapcsolata agy. Ha felülről nézzük a koponya alapját, három koponyaüreg látható:
1. elülső (Fossa cranii anterior), 2. középső (Fossa cranii media) és 3. hátsó (Fossa cranii) hátsó). Elöl helyezkednek el: a nagyagy egész és szagló részei. A közepén átszitáljuk csont nyílásokkal a szaglóidegek számára. A középső gödrökben a velő részei vannak agyalapi mirigy és halántéklebenyek. A halántéklebenyeket a sphenoid csont választja el, és azon a nyeregben (Sella turcica) agyalapi mirigy található. Kicsit távolabb az egész rész felé vannak a látás nyílásai idegek (Canalis opticus). A középső koponyaüreg végén áthalad a trigeminus ideg (Nervus trigeminus). A koponyaalap közepén egy sphenoid csont (Os sphenoidale) található. Hátsó a fossa koponyacsontjai közrefogják az agyat, a híd és a fali lebenyet. A koponyacsontok vizsgálatakor a lényeg az, hogy megvizsgáljuk a koponyacsontokat, amelyek a koponya külső oldalán helyezkednek el és az övék varratok. A koponya boltozata hat csontból áll: az egész csontból (Os frontale), két falcsontból (Os parietale), a halántékcsontok (Squama temporalis) és az occipitale (Os occipitale) két pikkelye. Az arc csontjai az orrcsontok (Os nasale), az arccsontok (Os zygomaticum) és a maxilla csontok (Os maxillaris). Ezek mind mozdíthatatlan arccsontok. Csak mobil marad alsó állcsont (Os mandibularis). A vizsgálat során úgy dolgozunk, hogy jobb kézben, bal kézzel forgatjuk a tengelykapcsolót a fej egyes részeinek szisztematikus megérintése, minden figyelmet a helykeresésre összpontosítva amelyek nem bocsátanak ki sugárzást, lassan, szisztematikusan megvizsgáljuk a fej csontjait. Ha jók vagyunk o megtanultuk az egyes csontok helyzetét a fejen, és ha csak a csontok vizsgálatára koncentráltunk fejek, és nem az, ami bennük van, azaz nagyagy, kisagy és minden más ott található, akkor csak a koponya csontjainak állapotáról kapunk információt. Ha nem vagyunk biztosak, ha jól koncentráltunk, anatómiai képeket is használhatunk a vizsgálat során atlasz, ami itt csak a jobb koncentráció eszköze lesz számunkra. Gyakran azt tapasztaljuk, hogy egyes csontok nem megfelelőek. Leggyakrabban az occipitális csont és az övé varratok. Előfordulhat, hogy nem okoz semmilyen problémát, de ez általában egy idős ember jele fejre mért ütés, ami gyerekkorból eredhet, ha valaki mégis érez benne valami zavart Azon a területen szükséges a megfelelő orvoshoz utalni kezelésre, hogy ő tudja beadni a megfelelőt diagnózis.
A koponyaalap csontjai kézzel nem tapinthatók. Ebben az esetben a legjobb venni megfelelő anatómiai atlasz segítségével, és különös tekintettel az érintett csontok képeire ha friss vagy régi koponyaalaptörésről van szó, ami ma közlekedési baleseteknél előfordul a balesetek nem ritkák. A koponyacsontok vizsgálatakor maradjon egy kicsit tovább ezeken a helyeken, amelyen a függővonal anomáliákat mutatott, és mentálisan állapítsa meg, hogy ez valami akut dolog-e vagy krónikus, sőt meghatározza a károsodás mértékét, és ennek megfelelően jár el, minden bizonnyal valamilyen módon hogy ne keltsen pánikot a betegben, és küldje el orvoshoz kezelésre. Egy rátermett és tehetséges ember gyakran fel tud diagnosztizálni egy betegséget, de ezt meg kell tartania magának magamnak.
b) A GERINCSCSONTOK (gerinc) Az áttekintés ezen részét le lehetne egyszerűsíteni, hogy a csigolyák, amelyekből áll A gerincet anatómiailag felosztjuk: 1. Nyakcsigolyák (Vertebrae cervicales) 2. Mellkasi csigolyák (Vertebrae thoracicae) 3. Lumbális csigolyák (Vertebrae lumbales) 4. Szakrális csigolyák (Vertebrae sacrales) 5. Farkcsont (Os coccygis)
1. Nyakcsigolyák (nyaki csigolyák) A gerinc vizsgálatakor először tisztában kell lennünk azzal, hogy megvizsgáljuk-e csak a csigolyák, mint csontos képződmények, vagy azonnal elvégezzük a csigolyaközi ízületek vizsgálatát tér, amelyen belül porcos lemezek (Discus intervertebralis), és kötőszövet, amely mindezeket a csigolyákat erős kötelékben tartja össze. A csigolyák végein nyílások vannak, amelyeken keresztül a a gerincvelő elhagyja a cerebrospinalis idegeket. Kezdetben jobb, ha külön vizsgálatot végez minden csigolya egyenként. A nyak területén hét csigolya található. Lefelé haladva az első az ún. Atlasz, és a másik tengely. Ez a kettő funkcionálisan összefügg. Az atlasz, amelyen a koponya nyugszik, más más csigolyákból készült. Minden csigolyának megvan a maga száma, tehát a nyaki gerincben van 1. atlasz, 2. tengely, és így tovább 3., 4., 5., 6. és 7. sorrendben. Ha mentálisan arra koncentrálnánk, az egyes csigolyák csontos részének vizsgálata, akkor csak a csontos rész anomáliáit kapjuk, a ezek a kalciumhiány, a csigolyák degeneratív elváltozásai stb. Ha némi gyakorlatot szereztünk, együtt tudjuk majd megvizsgálni a csigolyákat a csigolyaközi terekből kilépő porckorongok és a gerincvelői idegek gyökereinek vizsgálatával, ill. szalagok. Kezdetben jobb külön megtenni. Ahogy korábban is, a jobb kezünkben a függőzsinórral, a bal kézzel pedig antennaként keresztezzük az egyiket egy-egy csigolya és megtudjuk, melyik nem jó. Annak érdekében, hogy ne szakítsa meg a munkát, legyen jelen valaki a vizsga papíron rögzítheti a vizsga eredményét. Úgy tűnhet, hogy lassan megy. U eleinte így lesz, de később, ha gyakorlatot szerzel a munkában, sokkal gyorsabban megy. Lehetséges használjon anatómiai atlaszt, valamint mentális képi koncentrációt egyetlen csigolyára.
2. Mellkasi csigolyák (mellkasi csigolyák) A mellkasi csigolyák szerkezetükben nagyon hasonlóak. Tizenketten vannak. Ők a bordák hordozói (Costae). Az első hét borda közvetlenül a szegycsonthoz kapcsolódik, és 8-10 át a porcok alkotják a bordaívet. Az utolsó kettő szabad, és nem érinti a szegycsontot. A felülvizsgálat pontosan a fent leírtak szerint történik.
3. Ágyékcsigolyák (csomócsigolyák) Ezek a csigolyák erősebbek a felső részük terhelése miatt a terhelhetőség és a stabilitás nagyobb. Öten vannak. Nagyon gyakori okai az idős emberek betegségeinek csigolyák, porckorongok és idegek a gerinc ezen részén. Ezért különös figyelmet kell fordítani és pontosan meghatározza, mely csigolyák érintettek. A vizsgálat a korábbiakhoz hasonlóan történik.
4. A keresztcsonti csigolyák (Vertebrae sacrales) 15-25 éves korig ezek a csigolyák elkülönülnek egymástól, majd összeolvadnak együtt alkotják a keresztcsontot (Os sacrum). A hátsó csípőcsigolyával végződik gerincvelő és gerinccsatorna. A keresztcsont ívben meg van hajlítva. Öt pár jön ki belőle idegek. A vizsgálatot a korábbiak szerint végezzük, csak azt határozzuk meg, hogy mely keresztezett csigolyaközi ízületek területén tér valami nincs rendben. A gerinc ezen részének anomáliáit többnyire komolyabbak okozzák reumás betegségek, ezért a lehető leghamarabb érdemes felkeresni egy reumatológust. 5. Farkcsont (Os coccygis) A gerinc a farkcsonttal végződik. Három-öt összenőtt csigolyából áll. Tekintse meg, mint korábban!
c) A VÉGTAGOK CSONTJAI A végtagokat felső és alsó részekre osztjuk.
A felső végtagok közé tartoznak a kezek és az alsó lábak. A vizsgálat során a szokásos először a test jobb oldalát, majd a bal oldalát vizsgálja meg.
1. Karcsontok A vállízületből kiindulva találkozunk a felkarcsonttal (Humerus), majd a könyökízület (Articulatio cubiti). Alulról két csont csatlakozik hozzá és az hüvelykujjcsont (Radius) és könyökcsont (Ulna). Ez alatt a csukló csontjai (Ossa carpi), majd a lábfej csontjai (Ossa metacarpi), majd az ujjak csontjai (Ossa digitorum manus). Hogy pontosabbak lehessünk a vizsgálat során, tekintettel arra, hogy a csukló csontjai hét csontból áll, minden bizonnyal előnyben vagyunk, ha ismerjük mindegyiknek a nevét. A csontok felett hüvelykujj van egy sokszögű csont (Os multangulum), mellette egy trapéz csont (Os trapezoideum), továbbá: Os capitatum, Os hamatum. A négy alsó fölött van elhelyezve: scaphoid csont (Os scaphoideum), Os lunatum és Os triquetrum. Ezekre koncentrálva egyéni kocka mentálisan, megfelelő képpel vagy anélkül, pontosan ezt a kockát kaphatja meg amelyek sérültek. A lábfej csontjai (Ossa metacarpi) az öt rövidebb csont, és általában római jelöléssel vannak ellátva. számok I-től V-ig. Az I-es szám a hüvelykujj felé haladó csontot hordozza, majd a II-es szám a mutatóujj felé és így tovább ill. A kézközépcsontok ízületekkel kapcsolódnak az ujjak csontjaihoz. Ezek azok a csontok, amelyek falanxnak (Phalanx) nevezzük. Minden ujjon három phalangus található (Falanx proxiaalis, F. media és F. distalis), kivéve a hüvelykujjnál, ahol csak kettő van (Phalanx proximalis és F. distalis). A kéz csontjainak (először a jobb, majd a bal) vizsgálatánál a csontok sérülését keressük: régi vagy újabb törések, valamint reumás betegségek, csontok alakváltozása, ill. a csontszövet összetétele (ízületi gyulladás, csontritkulás stb.). Ugyanakkor a felmerülő hiányosságok ben csontvelő betegségek. Mindent, amit találnak, azonnal felírnak papírra, hogy a további ellenőrzés során ne vesszen el elfelejtett valamit.
2. Lábcsontok A vizsgálatot a jobb csípőízületből kezdjük. Az első csont a combcsont vagy a combcsont (combcsont). Térdre érünk. A térdízületen van egy csésze (Patella), nézzük meg menet közben őt. Alul két csont található: a sípcsont és a fibula. Tovább folytatják a láb gyökerének csontjai, a lábközép csontjai és a lábujjak csontjai. A láb gyökerének (Ossa tarsi) csontjai hét ízületi csontból állnak, amelyek a csukló csontjaitól eltérően elrendezve. Ezek a következők: Calcaneus (sarokcsont), Talus (bokacsont). Os cuboideum (téglatest), Os naviculare (tálca), majd három sphenoid csont a lábfej belsejéből kifelé nézve (Os cuniforme mediale, Os cuniforme intermedium és Os cuniforme laterale). Ezeknek a lapoknak az illesztései közé, hogy tompítsa az ütést mozgáskor a porcos lemezek állnak.
{hírlevél_feliratkozó}
Ossza meg ezt a tudást
Segítsen másoknak többet megtudni a természetes térharmonizációról.
