A sugárzás és a tudományos megközelítések mindenütt jelenléte

A természetben nincs abszolút pihenés. Az egyes atomok belsejében, függetlenül attól, hogy szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotúakról van szó, folyamatosan zajlanak az elektronok atommag körüli mozgása és polarizációs folyamatok. A sugárzás a talajból és a légkörből különböző formákban érkezik, jelezve, hogy az egész bolygót áthatja az energia.

Ezeknek a jelenségeknek a kutatása mélyen a múltba nyúlik vissza. A villák mozgásának Kirchner által végzett tanulmányozásától (1631-ben), a Chevrel által a Francia Tudományos Akadémia előtti függővonal elemzésén át egészen Heime professzornak az elektromos oszcillációs áramkörökről szóló magyarázatáig. A modern időkben, a magfizika rohamos fejlődésével, a szabad elektronok felhasználásával próbálják megmagyarázni a sugárzó sugárzást. Bár a mai napig nincs olyan mérőműszer, amely végleges ítéletet mondana arról, hogy melyik elmélet teljesen helyes, Mermet abbé (1866–1937) felvetései rendkívül alkalmasnak bizonyultak a terepen zajló jelenségek magyarázatára.

Mermet negyven éves tanulmányozása során megállapította, hogy a tárgy sugárzása áthalad a megfigyelő testén (leggyakrabban a jobb lábon keresztül jut be), a kezek felé mozog, és így aktiválja a műszereket. Minden ilyen sugárzás olyan hatásmezőt hoz létre, amelyet a normál emberi érzékszervek nem észlelnek. A mező a megfigyelt tárgy körül minden irányba kitágul, és különböző elemek, megnyilvánulások figyelhetők meg benne.

Dowsing mező elemei

Minden vizsgált tárgy körül konkrét jelenségek jönnek létre, amelyek tizenkét alapelembe sorolhatók:

1. Mágneses erők: Párhuzamos vonalakként jelennek meg a vízfolyások körül. Leggyakrabban hét vonalat észlelnek az áramlás mindkét oldalán, ami összesen tizenöt hengeres testet ad. Ha a víz függőlegesen tör ki, akkor hét koncentrikus kör alakul ki körülötte, amelyek közül a negyedik és a hetedik döntő fontosságú a felszín alatti víz helyének meghatározásában.
2. Alap sugárzás: Minden nyugalmi test állandó szögben észak felé és a vízszinteshez képest állandó szögben bocsát ki sugárzást. Ennek a sugárzásnak a hossza a test tömegétől és az anyag típusától függ.
3. Mentális sugárzás: Sugárzás, amely kapcsolatot hoz létre a tárgy és a néző agya között. Mindig jelen van, kivéve bizonyos légköri zavarok idején. Úgy gondolják, hogy az ember kizárólag vevőként, nem pedig kibocsátójaként funkcionál ennek a sugárzásnak, amit az emberi szem és a csak fényt elnyelő fényképezőgéppel való összehasonlítás jelez.
4. Fénysugárzás: Bármilyen fényforrásból származik (Nap, elektromos lámpák, gyertyák). Felfedezték, hogy a fénysugarakkal mindig összefonódik egy dowsing sugárzás, amely a vizsgált test mágneses felületével érintkezve visszaverődik.
5. Anyagsugárzás (vizsgálati sugárzás): Minden test sugárzás útján kommunikál más, azonos anyagú testekkel. Ha egy fémtárgy elveszik, az ugyanabból a fémből készült minták elhelyezése metszetrácsot hoz létre. A Visak kizárólag hasonló anyagok sugárzására reagál.
6. Függőleges oszlop: Minden objektum felett és alatt jelen van, de csak stabil légköri viszonyok között. Rossz időben ez az oszlop zavaró mágneses visszaverődésekké oszlik.
7. Dowsing reflexiók: Viharos időben vagy rendkívül erős napfényben hamis képek jönnek létre, amelyek "táncolnak" a tárgy körül. A tapasztalt elemzők hasznos adatokat nyerhetnek ki ezekből a megjelenésekből, például mélységből vagy vízkapacitásból, hasonlóan a tükörben való tükröződés tanulmányozásához.
8. Oszcillációs számok és irányok: Minden anyagnak megvan a saját "kódja" az inga által keltett rezgések és körök számának formájában. Például a réz és a víz egyaránt hetes számot ad, de az alapsugárzás szöge választja el őket egymástól (45° délnyugat a réznél, 30° északnyugat a víznél). Minden gyakorló meghatározhatja saját szögeit és számait az idő múlásával, feltéve, hogy ezeket következetesen alkalmazza.
9. Spirálok: Az alapsugárzás elemzésekor az inga gyakran specifikus spirális mozgásokat kezd végrehajtani, amelyek körkörös lépcsőkre emlékeztetnek.
10. Formák és figurák: Ha a rejtett tárgy feletti terepet feltárjuk, a műszer a felszínre festi az eltemetett test pontos körvonalait és alakját.
11. A műszer súlyának változásai: Munka közben szubjektív érzése van az inga súlyának változásának. Az energiaforrások keresése során sokkal nehezebbnek tűnhet, míg bizonyos helyzetekben, például súlyosabb egészségi állapot diagnosztizálása esetén az inga súlytalannak tűnhet, mintha csak egy üres fonalat tartana az ember.
12. Elhalványulás: A rádióhullámok vételéhez hasonlóan, amikor a jel megmagyarázhatatlan módon gyengül és erősödik, hasonló jelenség fordul elő a bób használatakor is. Ez a hatás azt eredményezi, hogy a hangszer néhány percig hibátlanul működik, majd teljesen leáll. Megállapították, hogy az elhalványulás leggyakrabban közvetlenül a hirtelen légköri változások vagy erős szeizmikus aktivitás (földrengés) előtt következik be. Az események általában egy-két óráig tartanak, és ha egy egész napig tartanak, akkor gyakran egybeesnek a Föld mágneses terének változása miatt bekövetkezett nagyobb katasztrófákkal.

Módszerek a fakulás csökkentésére

Bár a téves következtetések elkerülése érdekében erősen ajánlott minden fontos kutatómunka leállítása, ha elhalványul, a szakirodalom három módszert említ a semlegesítésére:

• Felemelt ujjal vagy hegyes tárggyal bal kézzel a Nap irányába mutatni.
• A cérna hosszának folyamatos beállítása, a cérna átvezetése az ujjakon, amíg az inga stabilizálja a mozgást.
• Sokkal nehezebb függőzsinór használata, amely magasabb magasságba emelkedik, ahol az elhalványulási hatások leállnak.