A dagasztóműszerekkel való munkavégzés technikái: villa és függőzsinór
A sugárzásérzékelő eszközök megfelelő kezelése megköveteli a polarizáció megértését, türelmét és teljes objektivitását. A sikeres terepen végzett elemzés közvetlenül függ a műszerrel való megfelelő kapcsolattartástól és a jelek pontos értelmezésétől.
A) A villákkal végzett munka módszertana
A villák tartásának többféle módja van, és leggyakrabban ökölbe szorított kézzel, tenyérrel felfelé vagy lefelé tartják. A terepi teszt megkezdése előtt az alapvető lépés magának a műszernek a polarizációjának meghatározása. Tekintettel arra, hogy minden kar eltérően polarizált (mint a legtöbb természeti jelenség), meg kell határozni, hogy melyik kar felel meg a jobb és melyik a bal kéznek. Ezt az eljárást nagyon könnyű elvégezni egy vízszintes bob segítségével.
Ha hurokká hajlított huzalból készült villákat használunk, akkor azokat kiegyenesítjük, a végeket leválasztjuk, és az egyik vége fölé függővonalat helyezünk, egyértelmű kérdéssel: – Ezt a végét a jobb kézben tartják?. A függővonal pozitív válasza a helyes pozíciót jelzi. A munka következetességének biztosítása érdekében általában egy kis hurkot hajtanak be ezen a végén. Amellett, hogy állandó vezetőként szolgál, ez a hurok azt is lehetővé teszi, hogy a huzalt könnyedén gyűrűvé hajtsa össze, hogy a munka elvégzése után kényelmesen eldobható legyen. A fa modellek esetében az azonosítás a megfelelő kar enyhe bevágásával vagy hasonló jelölésével történik, a négyszögletes villáknál pedig hasonló ellenőrzés javasolt.
A mozgás megnyilvánulásai és jelolvasás
A villák reakciói leggyakrabban erős fel- vagy lerántásokban, valamint a kezek észrevehető forgásában nyilvánulnak meg. Ezeknek a mozgásoknak a jellemzői a következő törvények:
- Forgatás: Tenyerekkel lefelé történő markoláskor a műszer jobb karja leggyakrabban az óramutató járásával ellentétes irányba fordul, ha földalatti vízfolyással találkozik. A kezek egyéni polaritása miatt azonban bizonyos rendkívül precíz kezelőknél teljesen fordított forgásirány figyelhető meg.
- Polarizáció változás: A fordított markolat (tenyér felfelé) a szerszám teljesen ellentétes mozgásához vezet, jelezve a polarizáció változásának mechanizmusát.
- Vízáramlási jelzések: A pályán gyakran csak forgás nélküli rándulás fordul elő. A talajvíz általában hét váltakozó (pozitív és negatív) jelet bocsát ki az áramlás mindkét oldaláról. A gyakorlatban minden páratlan (pozitív) jel a műszer felfelé rándulását okozza, míg minden páros (negatív) jel lefelé rándulást okoz.
- Téglalap alakú villák: Az ilyen típusú szerszámok kizárólag a kívánt tárgy feletti karok megközelítésével és keresztezésével reagálnak, miközben a forrástól távolodva a vezetékek ismét párhuzamos helyzetbe válnak.
- Váratlan reakciók: Ha a szerszám hirtelen atipikus irányba indul el, az általában földalatti üregek találkozását, mély geológiai repedéseket vagy felgyülemlett földgáz jelenlétét jelzi.
B) A függővezetékkel való munkavégzés elvei
Az inga mozgását három alapvető kategóriába sorolják: egyenes oszcillációk, körkörös és elliptikus pályák. Az egyenes irányú rezgés minden irányban megtörténik, amplitúdója a súly tömegétől, a hajtóerőtől, a mérést végző személy érzékenységétől, az aktuális hőmérséklettől és magának a szál hosszától függ. A keringések vizuálisan formálják a kupé borítékának alakját, és lehetnek az óramutató járásával megegyező (pozitív mozgás) vagy azzal ellentétes (negatív mozgás). Az elliptikus trajektóriák átmeneti formákat jelölnek az egyenes oszcilláció és a teljes körözés között.
A megfelelő munkahelyzethez meg kell ragadni a jobb kéz hüvelyk- és mutatóujja közötti fonalat, a könyököt szilárd felületre kell támasztani, az alkar pedig 30 fokos szöget zár be. Az aranyszabály azt diktálja, hogy a cérnát teljesen lazán kell tartani. Az elemzést végző személynek nyugodtnak, ellazultnak és a belső szuggesztióktól maximálisan mentesnek kell lennie.
A sikeres kommunikáció szabályai
A hangszer tudatos vagy tudattalan célzására való hajlam a kezdők leggyakoribb hibája. Szigorúan tilos gondolatban sugallni a forgásirányt, valamint a hangszer bármilyen fizikai fékezését, ha az a várakozáson felül mozog. Engedni kell Viscónak, hogy kialakítsa a saját ritmusát.
Jel kalibrálás
Az „igen” és „nem” válaszok meghatározása nyilvánvaló kérdések feltevésével történik (pl. „Ma szerda van?”). Az inga mozgása az igenlő válasz állandó kódjává válik. Hasonló eljárással, szándékosan helytelen kérdés (pl. rossz név) feltevésével a „nem” válasz jelzése jön létre.
Kérdések megfogalmazása és etika a munkában
Tekintettel arra, hogy a mérőzsinór válaszrendszere kizárólag bináris elven működik (megerősítés vagy tagadás), a pontatlan kérdések a hangszer visszahúzódásához (leggyakrabban előre-hátra lendítésben nyilvánul meg) vagy a válaszok elutasításához vezetnek. Olyan kérdés, mint – Belgrádba vagy Újvidékre érdemesebb utazni? kudarcot fog eredményezni, míg egy megfelelően újrafogalmazott kérdés igen – Jobb Belgrádba utazni, mint Újvidékre? egyértelmű és használható eredményt nyújtanak.
A műszer hatásmezeje kizárólag a jelen jelenségeire vonatkozik, így a jövő előrejelzésére nincs lehetőség. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a vagyonszerzési céllal való visszaélés (lottószámok, lottó- vagy sporteredmények kitalálása) elkerülhetetlenül az érzékenység gyors gyengüléséhez és teljesen hibás eredményekhez vezet. Ezen túlmenően a terület elismert nemzetközi szakértői, mint például Tom Graves, szigorúan óva intenek az eszközök okkult célokra vagy szellemidézésre való használatától, a mentális és fizikai egészségre gyakorolt, dokumentált rendkívül káros következmények miatt.
Az eredményeket soha nem szabad elsietni. Minden megszerzett adat többszöri ellenőrzést igényel a terepen, hogy elkerüljük az egyéneket vagy a környezetet károsító hibákat.
Műszerek összehasonlító elemzése
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a két módszer kombinálása optimális eredményeket ad a terepen, mivel mindegyik műszernek megvannak a maga sajátos előnyei:
- Érzékenység: A villák érzékenyebbek és sokkal korábban érzékelik a talajvíz sugárzását. Amikor áthaladnak a vízfolyáson, sokkal szélesebb érzékelési zónát alkotnak, míg a függőleges zóna keskenyebb és fókuszáltabb.
- Terepi praktikum: A vasvillával végzett munka mindkét kezet érinti, míg a billenőbob az egyik kezét szabadon hagyja (ami ekkor vevőantennaként működik). A vízfolyás nyomon követése egy függővezeték segítségével egyszerűbb.
- Konkrét célok: A villákkal könnyebben és pontosabban meghatározható a víz mozgásának pontos iránya. Az egészségdiagnosztika, a bioenergetikai vizsgálatok és a földrajzi térképek feletti munka (teleradiesztézia) szempontjából viszont pótolhatatlan eszköz a függővonal.
